Ha az ősember egy kényelmes és egyszerű élet reményében mászott le a fáról, akkor megérte. Mész az utcán, zsebedben a telefonod, mit telefon, komputer!, állandóan konnektálva vagy, és a világ összes tudása egy klikkre van tőled. Semmi más dolgod nincs, mint hogy olyan döntéseket hozz napközben, amik pozitív pénzmozgással járnak, a te javadra. Eközben a média szorgalmasan szállítja neked a híreket a valóságról, a politikai harcokról, a jobb és a baloldal harcáról. Életünk egy bizarr hátországban zajlik, a híreket háborús tudósításokként, sportközvetítésekként éljük meg, ezerrel drukkolunk a szövetségeseknek (mi itt, a baloldalon ugyanúgy, mint ők a másikon), s a nagy nyüzsgésben szinte fel sem tűnik, hogy fogalmunk sincs, mi az, hogy „baloldal” …
A „baloldal” nálunk azt jelenti, hogy az MSZP oldala. Nem, nem csak Te vagy felületesen tájékozott, ezzel a fogalommal mindenkinek meggyűlik a baja, újságírókat, szerkesztőket, főszerkesztőket beleértve. A baloldal mibenléte ködbe vész, helyette ilyenek vannak, mint „baloldali értékek”, „baloldali érzületű”, stb. Senki nem firtatja, és senki nem akarja elmagyarázni, hogy mi az a baloldal, és nem véletlenül, hiszen a legegyszerűbb érvelési próbálkozás is akkora fogalom-omlás lavinát indíthat el, ami egész pártokat temethet maga alá. Mindegy, mi mégis megpróbálkozunk vele, tekintsük úgy, hogy megérdemeljük, hogy pontosan tudjuk, mi az, amiben (jobb híján csak) hiszünk :)))
Az első felfedezés, amit tehetünk, az, hogy nem is 'a baloldal' az alapfogalom, hanem a 'baloldaliság'. A 'baloldal' (ha értelmesen használjuk a fogalmat, magától értetődik) az a hely, ahol a baloldalisággal jellemezhető erők, csoportok tömörülnek, egy adott kérdés, egy adott ügy mentén. A gyakorlat azonban pontosan fordított, rendszeresen úgy definiálják a baloldaliakat, hogy azok, akik a baloldalon vannak – értsd, az MSZP oldalán.
adott tehát két definíció (egy racionális és egy tradicionális) :
A: baloldal = ahol a baloldali (baloldalisággal jellemezhető) erők csoportosulnak
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
B: baloldali az, aki a baloldalon van (ami tradicionálisan az MSZP oldala)
________________________________________________________________________
Az alábbiakban
-
bemutatjuk, milyen durva visszaélésekhez vezet”het” az, hogy nálunk a B verzió van érvényben.
-
megmutatjuk, milyen szuper lenne, ha át tudnánk térni az A verzióra
-
és végül lerántjuk a leplet, és tejesen mellékesen kibontjuk, mi az a baloldaliság
Teljesen világos, hogy a B-verzió micsoda ámokfutást tesz lehetővé.
Adott egy rossz kormány, amelyik „baloldali”. Mit tehet egy „baloldali” ember? Szavazzon egy másik pártra? De hát hogyan, ha nincs más? Honnan is lenne, a baloldal egy darab párt. Befogott orral kell szavazni, ennyi. Inkább egy rossz baloldali párt, mint egy bármilyen jobboldali (akik, ugye az ellenséggel egyenlőek).
Felteheted a kérdést, menyiben különbözik ez a kétpártrendszer az egykori egypártrendszertől? Mármint abban a tekintetben, hogy választások idején milyen választási lehetőségeid vannak. Durva. A kétpártrendszer nem más, mint egy egypártrendszer, két un. „oldallal”.
A másik kérdés az, ami adódik, hogy miért nem mennek át az emberek az egyik oldalról a másikra? A válasz az, hogy átmennek, de tök nehezen, és egyre kevesebben. Ők a bizonytalan pártpreferenciájú szavazók, akik még mindig nem sorakoztak fel egyik oldal mögött sem, és választásokkor döntenek, hogy kinek szavaznak bizalmat. Akik nem hívők, nem drukkerek, akik nem írták alá a 40 éves hűségnyilatkozatot.
média-csapda
A média gondoskodik arról, hogy senki nem tudjon átmenni a másik oldalra egykönnyen. Hergelik a népet a saját oldalukon. Napról napra, hétről hétre emelik a tétet. Olyan dolgokat közölnek, amiket az adott oldal karámjai közé terelt emberek még éppen, hogy bevesznek, elfogadnak (valóságosként), és ami lehető legnagyobb kárt okozza a másik oldalnak (értsd, annyira ki van fordítva, amennyire csak lehet, minden újságcikk, tévéműsor, híradó egy-egy ágyúlövés, amivel jól odapörkölnek az ellenségnek, a hírek pedig muníciók, bombák).
Mármost, ebből az jön ki, hogy aki a keményvonalas „baloldali” sajtót olvassa, plusz Olgit nézi, az képtelen lesz egy hírtévés híradót megnézni, és viszont. Pszichológiailag lehetetlen megnéznie a másik oldal tudósításait. Kognitív disszonancia – nagyon durva dolog, dührohamot okoz, ez a minimum, akár hisztériává, gyűlöletté is fokozódhat, olyanokkal szemben, akik „a másik nézetet” „vallják” vagy képviselik.
A média nem tesz mást, mint hergel. Megnézi, mi van az olvasók, nézők fejében, és azt felerősítve küldi vissza. Akik túl messzire kerülnek a másik oldaltól, azokat egyre jobban bedarálja az egyik oldal.
Sőt, ha valaki sokat tartózkodik mondjuk egy decens közép-balos helyen, az a hely is el tudja nyelni, ott, a bal-középen és képes extremizálódni az ember, anélkül, hogy durvábban „balra” tolódna (egyébként ahova tolódik az nem „a bal”, hanem „a messze” – a konszenzusos valóságtól). Így válnak extrémekké a decens nyugdíjasok, kis- és középpolgárok, művészek, nagypolgárok, tanárok, igazgatók, tanult emberek, bárki. Ráadásul, amikor megnézik a másik oldal adásait, egyből látják, hogy azok eltávolodtak a valóságtól, és ez máris elég ok, hogy a saját (ugyanúgy virtuális) valóságukat igazolva lássák.
A média elnyeli az embert, és ennek csak az szab határt, hogy emberek minden ellenkező késztetés ellenére még mindig beszélgetnek egymással (bejött a facebook is, az arccal, névvel előadott beszélgetések kultúrája, szemben az index.hu fórumaival). Ezért nem tud bármit megengedni egy-egy médium. Plusz, ha enyhébb, vagy enyhébbnek tűnik a torzítás, a fanatizálás, akkor több embert tudnak magukhoz vonzani. A végeredmény így is az, hogy adott két hipnotizőr média-oldal, akik nem engedik az embereket felébredni, és napi 24-ben adagolnak nekik torzított híreket és gyűlöletet (jobb és baloldal egyaránt), amitől meghosszabbodik a hipnózis.
A B verzió azt eredményezi, hogy kialakul jobb és bal, és senki sem érti, hogy honnan jönnek ezek, két hívő tábor, akik egymást utálják, és két média-birodalom.
De lássuk, milyen lenne az A-verzió?
Az emberek először is számon tudnák kérni a pártjaikon, a baloldaliságot. Értsd, lenne egy elvrendszer, amihez az illető pártnak a saját túlélése érdekében tartania kellene magát – a baloldalisághoz. Amint vét az alapelvek ellen, jöhet a felhördülés a baloldalon. Baloldali emberek mennének tüntetni a magát baloldalinak mondó kormánnyal szemben (ez csak nálunk nem valósul meg).
Ráadásul, az emberek aszerint választanának pártot, hogy milyen elvek szimpatikusak nekik, és nem úgy, hogy milyen „arcok”. Rengetegen választanának baloldali pártokat (az LMP és a 4K! jól tudják ezt :)), azért, mert a baloldali elvrendszer, és az abból fakadó politika szimpatikus a számukra.
Nagyjából minden fiatal baloldali lenne. A baloldali pártok viszont fel kellene, hogy kössék a gatyájukat, mert a baloldali emberek fenékbe rúgnák őket, amint eltérnének az elvektől, egy picit is.
Még így sem lenne fenékig tejfel az élet, hiszen minden politika tud olyat produkálni, elvileg a legjobb szándékkal, ami totál ellentétes az elvrendszerével (Angliában volt pár ilyen példa, egészségügy terén). A technokrácia lényege, lételeme éppen az, hogy mind a jobb, mind a baloldali politikába beszivárog, szakértők szakértelme révén (ezek az elvek nélküli szakértők, akiknek az elvrendszer nélküli politikusok szabd utat engednek, és elszabadulnak, és a kapitalizmus legdurvább formáit hívják elő).
A B-verzió legsúlyosabb eredménye, hogy mivel nincs elvrendszer, a technokrácia mindent visz – és emiatt nem lesz pregnáns különbség a jobb- és a baloldal között sem, ami segít a tömbösödésnek.
Létfontosságú lenne tehát, hogy a pártoktól valamilyen politikát követeljük meg, elvrendszerek alapján soroljuk be őket, és szavazzunk rájuk, és amikor kormányoznak, vagy a parlamentben dolgoznak, elvrendszerek alapján kérjük őket számon – mert igen, az A-verzióban a választó számon kéri a kedvenc pártjait, négy éven keresztül, és követel tőlük, a végén pedig ítéletet mond. Az A-verzió esetén egy olyan bukott tömb, mint az MSZP, nem nagyon próbálkozna újból, felosztaná a vagyont a tagok között, és hagyná, hogy új generációk kövessék, ahelyett, hogy megszerveznek egy civil mozgalomhoz való spontán csatlakozást visszatérés gyanánt (a civil mozgalmat persze a saját volt miniszterelnökükre merik rábízni, az ő legmegbízhatóbb emberükre).
Így, hogy a B-verzió van érvényben, az MSZP-s ex-elnökök diktálnak, ők szerepelnek a médiában, ők definiálják, mi az, hogy valaki demokrata, és a többi, és a többi, az új pártokat pedig beolvadásra kényszerítik, különben nem együttműködőek, és .. akkor nincs helyük a „baloldalon” :)
S most lássuk, mik nagyjából a baloldaliság alapelvei …
A baloldaliság először is forradalmi, progresszív, a társadalom érdekében történő változás feltétlen híve …
Támogatja a legalsó rétegek jobb életkörülményeit, a szociális intézményekhez való hozzáférést,
a kisebbségek, szegények kirekesztése ellen fellép …
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
A baloldaliság szemben áll
-
a kizsákmányolás minden formájával …
-
a multicégek, corporation-ök terjeszkedésével
-
a vezérigazgatók évvégi bónuszaival
-
a megszorításokkal
-
a tanuláshoz, az oktatáshoz való hozzáférés jogi vagy gazdasági korlátozásával
-
a privatizációval
-
a jóléti intézmények korlátozásával
-
a kultúra korlátozásával
-
a korrupcióval
-
a milliárdosokkal (egy milliárdos miniszterelnök elképzelhetetlen)
-
a közösség számára hátrányos, nem előnyös döntések mindegyikével
-
a rendőri erőszak bármilyen formájával
-
a hatalmi cinizmus bármilyen formájával
-
az 1% hatalmával
Illetve harcol
-
harcol a szegénység ellen
-
harcol a korrupció ellen
-
harcol a változásért
-
a szabadságjogokért
-
az egyenlőségért
-
az emberi életminőségért
-
a közösség érdekéért
-
a közösség megszervezéséért
-
a politikai döntéshozásban való részvételért (ahelyett, hogy milliomosokat delegálnának)
-
a szociális érzékenységért
-
a jóléti államért
-
a közös tulajdonért
-
a kiszolgáltatottság ellen
-
az emberiességért (szemben az embertelen technokrata hatékonysággal)
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Ezek csak hirtelen összekapott elvek, de már ezek alapján is meg lehet például vizsgálni, hogy mennyiben tekinthető baloldalinak egy Gyurcsány vagy egy Bajnai kormány, intézkedések, törvényhozás, s egyéb tettek terén. És akkor hirtelen ott találjuk magunkat, hogy adott egy-két „baloldali” párt, amelyek baloldaliságból elégtelenek, sőt, nullák, és ezek foglalják le a baloldalt, évtizedek óta. Ezáltal a másik oldalon virágzik a biznisz, amúgy a kutya sem szavaznia konzervatív, jobboldali „értékekre”, de a korrupt álbaloldal remek alapot ad a jobboldal számára, hogy tömegeket hódítsanak el. A jobboldali párt persze partner a megszorításokban, az állami szintű korrupcióban, sőt, a kétpártrendszerben is, az új választási törvény a kétpártrendszer bebetonozása akar lenni. Nem, nem barátok, hanem ellenségek, de egy csapatban játszanak, egy adott területen vadásznak, zsákmányolnak, és tiszteletben tartják egymást, mint a maffiák, így végül is összejátszanak.
Így élünk itt, a Magyarország nevű telepen, egy-egy ember naponta 300-szor hallja azt, hogy baloldali, és közben a fogalom totálisan torz jelentéssel van felruházva, és maximálisan megtévesztően használják. Amikor fiatalok '98-ban a fideszt nagy tömegben támogatták el kellett volna gondolkodnunk, mi történt a baloldalisággal, hiszen a fiatalok genetikailag baloldaliak. Úgy látszik láthattak valami konzervatív beütést abban, hogy Horn Gyula és csapata nem akart semmiféle változást a társadalom javára, de emelték a tandíjat, nőtt a korrupció, és tomboltak a megszorítások, és sokaknak még Horn Gyula + az MSZP is okozhatott némi problémát, ha esetleg úgy képzelték a rendszerváltást, hogy a régi rendszer és azok hatalmi elitje valahogy feledésbe merül.
Lényeg: '98-ban a fidesz fiatalokat megszólító potenciálja indikátor volt. Azzal, hogy az SZDSZ (az egykori demokratikus ellenzék) 1994-ben összeszövetkezett az MSZP-vel, a változásért harcoló valódi baloldalból konzervatív társaság lett, egy álbaloldal – mint most az ex-LMP-s különítményből).
(Az SZDSZ persze bonyolult, mert azt mondják, ők liberálisok, pedig nem társadalmilag, hanem gazdaságilag, ami ellentétes az igazi liberalizmussal, szóval, nem lehet mindkettő baloldali, de ne menjünk bele).
S ha már itt tartunk az új baloldal (4K!, LMP) révén most valami rendet tehetnénk társadalmunkban, helyére téve a baloldal kérdését, fogalmát, visszaállítva az elforgatott útirányjelzőket, és bevezetve az A-verziót, amikor az a baloldali, aki politikájában a baloldaliságot képviseli. Ez a kis változás például egyik motívuma lehetne egy új korszaknak, amibe az MSZP mint hamis baloldali párt, Bajnaiék pedig mint neo-liberálisok férnek csak be, és semmiképpen sem úgy, mint A BALOLDAL – már megint :)
(az elveket vázlatosan vázoltuk fel, és ezzel is, és általában bármivel kapcsolatban szívesen vitatkozunk, bármilyen észrevételt boldogan veszünk!!)
folyt. köv.